Mit figyeljen a szülő az első iskolai hetekben?

„Nem figyel az órán.” Ez a három szó az első iskolai hetekben sok szülőhöz eljut, és szinte mindenki ugyanazt hallja ki belőle: baj van. Pedig a mondat önmagában még azt sem árulja el, hogy tartós nehézségről van szó, vagy egy rengeteg újdonságtól elfáradt, új helyzethez még alkalmazkodó gyerekről.

Ha a gyerek nem figyel az iskolában, az első kérdés nem az, hogy milyen diagnózis lehet ebből, hanem az, hogy mit látunk pontosan, milyen helyzetekben és mióta. Ez a cikk ehhez ad fogódzót: mit érdemes az első hetekben megfigyelni, milyen okok állhatnak egy figyelmetlennek tűnő viselkedés mögött, és mikor érdemes abbahagyni a várakozást, és szakemberrel beszélni.

Előre leszögezzük: ez a cikk nem állít fel diagnózist, és nem is helyettesíti azt. Azt szeretnénk, hogy nyugodtabban és tudatosabban nézd a gyerekedet, mielőtt bármilyen következtetést levonnál.

Miért nem érdemes az első hetekben azonnal ítéletet mondani?

Az iskolakezdés minden gyereknek nagy átállás. Új tanterem, esetleg új tanító és új osztálytársak, hosszabb, kötöttebb nap, sok inger, kevesebb szabad mozgás. Ehhez képest a nyári vagy az óvodai napirend jóval lazább volt. Ebben a helyzetben még az a gyerek is elfáradhat és szétszórttá válhat, akinek korábban nem volt gondja a figyelemmel.

Ezért az első hetekben megjelenő figyelmetlenséget érdemes először átállási jelnek tekinteni, nem végleges állapotnak. Az iskolakezdésre való felkészülésről szóló cikkünkben (ADHD-s gyermeked iskolakezdése: mit tehetsz még augusztusban, hogy szeptember könnyebb legyen?) részletesebben is írtunk arról, miért megterhelő ez az időszak.

A türelem ugyanakkor nem azonos a tétlen várakozással. Már az első hetekben érdemes figyelni, csak másképp: nem azt kérdezve, hogy „van-e baj”, hanem azt, hogy „mit látok, és hogyan alakul az, amit látok”.

Ha a gyerek nem figyel az iskolában: mi állhat a háttérben?

A „nem figyel” egy észrevétel, nem pedig magyarázat. Ugyanaz a viselkedés többféle okból is kialakulhat, és gyakran nem is egyetlen ok van mögötte. Néhány lehetőség, a teljesség igénye nélkül:

• Fáradtság és alváshiány. Az új napirendhez a szervezet még nem igazodott, a lefekvés későn van, a kelés korán. Egy kialvatlan gyerek figyelme gyorsan elfogy.
• Szorongás vagy bizonytalanság. Az új környezet, egy konfliktus az osztálytárssal vagy a teljesítéstől való félelem lefoglalhatja a gyerek figyelmét. Ilyenkor a gyerek látszólag máshol jár, valójában a saját aggodalmával van elfoglalva.
• Túl nehéz vagy túl könnyű feladatok. Ha valamit nem ért, könnyű kikapcsolnia, ha pedig túl egyszerű, könnyen unatkozni kezd.
• Tanulási nehézség. Ha például az olvasás, az írás vagy a számolás elsajátítása nehezebben megy, a gyerek a feladatok közben gyakran kikapcsol vagy elkerüli őket, ami kívülről figyelmetlenségnek látszik.
• Testi okok. A látás- vagy hallásproblémák, a tartós alvászavar vagy más egészségi ok is befolyásolhatja a figyelmet. Ezek kiszűrésében a gyermekorvos felkeresése elengedhetetlen.
• Változás a családban vagy a környezetben. Költözés, testvér születése, a napirend átalakulása mind hathat arra, mennyire tud a gyerek az iskolára figyelni.
• Figyelmi vagy önszabályozási nehézség. Lehet, hogy a háttérben ilyesmi áll (például impulzivitás, hiperaktivitás), de ezek „csak” lehetőségek a megannyi közül, melyeket kiszűrni és megállapítani kizárólag szakember tudja.

Éppen ezért nem érdemes az első kézenfekvő magyarázatnál megállni. Sem azt nem érdemes kimondani, hogy „csak szeleburdi”, sem azt, hogy „biztos ADHD”. Mindkettő elhamarkodott, és mindkettő elviheti a figyelmet a valódi okról.

Mit érdemes megfigyelni otthon?

Két hétnyi egyszerű megfigyelés, akár csak pár sor a telefon jegyzetei között, többet mond, mint egy általános benyomás. Ezekre a kérdésekre keresd a választ:

1. Mikor jelentkezik? Reggel, délután, a nap végén? A fáradtság mintázata sokat elárul.
2. Milyen helyzetekben? Feladatnál, hosszabb magyarázatnál, zajos környezetben, egy adott tantárgynál, vagy szinte mindenhol?
3. Mennyi ideig tart? Percekre lankad a figyelme, vagy a feladat egészében nehezen tartja a figyelmét?
4. Mi segít? Ha közelebb ül a tanítóhoz, ha rövidebb feladatot kap, ha előtte mozoghat, ha megismétlik az utasítást?
5. Mi ront rajta? Éhség, fáradtság, zaj, sietség, egy előző konfliktus?
6. Hogyan éli meg a gyerek? Frusztrált, szomorú, kerüli a feladatokat, iskola előtt panaszkodik hasfájásra vagy fejfájásra?

Egy gyakori csapdára is érdemes figyelni. Az, hogy a gyerek egy számára érdekes tevékenységre, például játékra vagy mesére hosszan tud figyelni, önmagában nem zárja ki a figyelmi nehézséget, de nem is bizonyítja azt.

Egy érdekes, gyors visszajelzést adó tevékenység ugyanis másképp köti le a figyelmet, mint egy hosszabb, csendes, kötött feladat. Ezért ez önmagában egyik irányban sem jó mérce.

Mit kérdezz a pedagógustól?

A tanító vagy az osztályfőnök olyan helyzeteket lát, amelyeket te nem, és a többi gyerekhez képest is látja a te gyermekedet. Ezért érdemes vádaskodás nélkül, kíváncsian megkérdezni:

• Pontosan mikor és milyen helyzetben látja a nehézséget?
• Mióta jelentkezik, és változott-e az első hetek óta?
• Van-e olyan helyzet, amikor a gyerek jól tudja tartani a figyelmét?
• Mit próbált már ki, és mi segített?
• Látja-e hasonlónak a viselkedést más helyzetekben is, például szünetben vagy csoportmunkánál?

Érdemes a válaszokat összevetni a saját megfigyeléseiddel. Ha ugyanaz a mintázat otthon és az iskolában is megjelenik, az erősebb jelzés, mint ha csak az egyik helyen látszik.

Mikor érdemes még tovább figyelni, és mikor érdemes szakemberrel beszélni?

Nincs egyetlen általános határidő, amikor a „várunk” átvált „lépünk”-re. Van viszont néhány szempont, ami segít eldönteni.

Inkább érdemes még tovább figyelni, ha:

• a nehézség az iskolakezdés óta jelent meg, és az első hetekhez képest lassan enyhül;
• csak egy-egy helyzetben vagy tantárgynál jelentkezik;
• a gyerek hangulata, alvása és étvágya nagyjából rendben van;
• a pedagógus is azt látja, hogy egyre jobban beilleszkedik.

Érdemes szakemberrel beszélni, ha:

• a nehézség több hete tart, és nem enyhül, vagy egyre fokozódik;
• több helyzetben, például otthon és az iskolában is megjelenik;
• hasonló nehézséget már korábban is észleltek, például az óvodában vagy az előző tanévben;
• több pedagógus is jelzi;
• a gyerek láthatóan szenved tőle: frusztrált, romlik az önbizalma, nem szeret iskolába menni, reggelente gyakran fáj a hasa vagy a feje;
• az alvása, az étvágya vagy a hangulata is jelentősen megváltozott.

Ha ezek közül valamelyik súlyosabb formában van jelen, például a gyerek tartósan szomorú, elszigetelődik, vagy a szorongása annyira erős, hogy nem tud iskolába menni, ne várj tovább: keresd fel az illetékes Pedagógiai Szakszolgálatot és/vagy a gyermekorvost, pszichológust vagy gyermekpszichiátert.

A diagnosztikai szempontrendszerek is jellemzően azt vizsgálják, hogy a nehézség hosszabb ideje fennáll-e, és több környezetben, például otthon és az iskolában is megjelenik-e. Ez is mutatja, miért többet ér a megfigyelés, mint egyetlen rossz nap benyomása.

Kihez fordulj először?

Az első lépés általában nem a neurofeedback, hanem a tisztázás. Ehhez attól függően, mit tapasztalsz, több szakember is segíthet:

• Gyermekorvos: a testi okok, például a látás, a hallás vagy az alvás kérdéseinek tisztázásában, és a továbblépés irányának kijelölésében.
• Iskolapszichológus és/vagy a területi Pedagógiai Szakszolgálat: a tanulási és viselkedési nehézségek felmérésében.
• Gyógypedagógus: ha tanulási nehézség gyanúja merül fel.
• Gyermekpszichiáter: ha felmerül a figyelemzavar, a szorongás vagy más mentális nehézség, és diagnosztikai kivizsgálásra van szükség.

Nem kell mindegyikhez elmenni. Az számít, hogy ne egyedül találgass, hanem legyen valaki, aki a megfigyeléseid alapján megmondja, merre érdemes továbbmenni.

Hol férhet bele a neurofeedback?

A neurofeedback nem diagnosztikai eszköz, és nem is annak szánjuk. Kiegészítő fejlesztési lehetőség, amely az agy saját tanulási képességére épít: érzékelők segítségével valós időben mérjük az agyhullámokat, és ezt játék vagy film formájában visszajelezzük a gyereknek, aki idővel megtanulhatja, hogyan érheti el könnyebben a nyugodtabb, figyelmesebb állapotot.

Ha a megfigyelések után úgy látod, hogy a gyerekednek a figyelmi vagy önszabályozási nehézségeiben támogatást érdemes keresni, nálunk minden egy tájékoztató beszélgetéssel kezdődik. Ott nem diagnózist mondunk, hanem átbeszéljük, mit tapasztaltok, mi a családotok célja, és van-e értelme a módszerrel foglalkozni. Ha úgy látjuk, hogy előbb más szakember véleményére van szükség, ezt őszintén megmondjuk.

Ha még nem ismered a módszert, a Módszer oldalunkon olvashatsz róla részletesebben. Arról, hogyan zajlik az első találkozó, a Mire számíthatsz az első neurofeedback konzultáción? cikkünkben írtunk, arról pedig, mikor érdemes a neurofeedbacket egyáltalán fontolóra venni, a Mikor érdemes neurofeedbacket fontolóra venni ADHD esetén? című írásunkban.

Miért pont a Neurofeedback Tatabánya?

2018 óta foglalkozunk ezzel a kiegészítő módszertannal a régióban, csapatunkat 4 képzett tréner és egy szupervízor alkotja, munkánkat rendszeres szakmai felügyelet kíséri. Szerződéses partnerei vagyunk az Országos Neurofeedback Központnak, és tagjai az Országos Bio- és Neurofeedback Független Egyesületnek.

Nálunk egyszerre elérhető az ILF neurofeedback, a frekvenciasávos neurofeedback és a biofeedback technika is. Ez azért fontos, mert nem egyetlen sablon szerint dolgozunk: a konzultáció után azt a megközelítést javasoljuk, amelyik az adott gyerek helyzetéhez a legjobban illik.

Gyakran ismételt kérdések

Normális, hogy az első iskolai hetekben a gyerekem szétszórtabb és fáradtabb?

Igen, ez az átállás gyakori kísérője. Új napirend, új környezet, hosszabb kötött idő: sok gyereknek ez időbe telik. Ha a nehézség pár hét alatt csökken, az sokszor az alkalmazkodás része. Ha viszont nem enyhül, vagy erősödik, érdemes tovább vizsgálni.

A tanító szerint nem figyel, de otthon tud koncentrálni. Ez mit jelent?

Többféle oka lehet. Otthon általában kevesebb az inger, rövidebbek a feladatok, és egy felnőtt is segít, az iskolában viszont több az inger és hosszabb a kötött idő. Ez automatikusan nem jelent semmit, de érdemes összevetni a megfigyeléseiteket, és megkérdezni a pedagógust, mikor és milyen helyzetben látja a nehézséget. Ha a különbség tartósan nagy, az jó ok a szakemberrel való beszélgetésre.

Honnan tudom, hogy ADHD-ról van szó?

Ezt szülőként nem tudhatod, és nem is kell tudnod. A diagnózist szakember, gyermekpszichiáter állapítja meg, alapos vizsgálat után. Te a megfigyeléseiddel tudsz segíteni, ezeket érdemes megosztani a szakemberrel. Mi sem diagnosztizálunk.

Mennyi ideig várjak, mielőtt lépek?

Nincs egységes határidő. Támpontként: ha a nehézség hetek óta tart, nem enyhül, több helyzetben jelentkezik, vagy a gyerek láthatóan szenved tőle, ne halogasd. Súlyosabb jeleknél, például tartós szomorúságnál, iskolakerülést eredményező magatartásoknál vagy erős szorongásnál pedig ne várj.

Kell diagnózis ahhoz, hogy konzultációra jöjjünk?

Nem feltétlenül. Megfigyelt nehézség esetén is érdemes beszélgetni, a konzultáció során kiderül, hogy indokolt-e diagnosztikai kivizsgálást kérni, vagy inkább kiegészítő jelleggel a figyelmi és önszabályozási terület fejlesztésére van szükség.

Helyettesíti a neurofeedback a szakorvosi vagy pszichológiai vizsgálatot?

Nem. A neurofeedback kiegészítő fejlesztési lehetőség, nem helyettesíti az orvosi, pszichológiai vagy gyógypedagógiai ellátást. Ha a gyerek gyógyszert szed vagy más szakember gondozza, ezt mindig az ő tudtukkal, velük egyeztetve érdemes vele kiegészíteni.

Következő lépés

Az első iskolai hetekben nem az a dolgod, hogy megfejtsd, mi a baj a gyerekeddel, hanem hogy figyelj és jegyezz. Ha a nehézség pár hét alatt enyhül, valószínűleg az átállásról volt szó. Ha nem, a megfigyeléseid értékes kiindulópontot adnak bármelyik szakembernek.

Ha bizonytalan vagy abban, mit látsz, vagy kíváncsi vagy, hogy a neurofeedback szóba jöhet-e nálatok, nem kell egyedül eldöntened. Kérj tájékoztató beszélgetést a Kapcsolat oldalunkon, és átbeszéljük a megfigyeléseidet.